Miként a legtöbb írót az üres lap, így a kezdő blogolót a kiforratlan kialakítás, de még inkább az üres bejegyzések látványa riaszt meg igazán.
Belefogtunk, igen. S most miként tovább?
Azért, hogy magamban is tudatosítsam miért hoztam létre a blogot és az olvasókat is képbe hozzam, leírom mi volt a célom.
Első és azóta legnagyobb szerelmemet az írást tizennégy évesen ismertem meg. Kamaszos fellángolásnak indult, mint sokunknak, aztán ahogy eltelt ez a röpke húsz év, része lett az életemnek, a lényemnek. Annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy a hozzám hasonló íróknak az írás legalább akkora áldás, mint métely az életében. Visszatekintve több bukás volt az idevezető úton, mint siker, és hazudnék, ha azt mondanám mindből tanultam valamit, vagy éppen erősebben kerültem ki belőlük. Hazudnék, mert nem lenne igaz...
Az olyanokat, mint én, az írás felemeli, ahogy csak az alkotás képes, majd mélybe löki, oda, ahová magunktól sohasem merészkedtünk volna, hogy végül, ha szerencsénk van ismét magához ölel.
Azért indítottam a blogot, hogy mindazon írásaimat, melyekről úgy gondolom másokat is érdekelhetnek, rendszerbe szedjem, nyilvánosságra hozzam és az olvasók révén, ha még képes leszek rá, tovább fejlesszem.
Bevallom, nem tudom, mit és mikor illik megköszönni, hiszen sokszor nem csak egy történet véghez viteléhez van szükség mások támogatására, hanem az elkezdéséhez is. Ezzel együtt, mert nem tudhatom végül miként fut ki mindez, megőrzöm mindazok névtelenségét akik segítettek az ide úton.
Köszönöm, a Barbár Bankárnak, hogy sommásan bólintott, a Kalapos Jabbának (Boba Fett majd átadja) mert rávett a világleírásra, a Mágiát Imádó Édesanyának, aki megtanított kritikusnak lennem a saját műveimmel szemben, a "Holland Kerékpáros" fedőnevű titkosügynöknőnek, aki darabokra szedte az írásomat hogy megtanuljam összerakni őket, valamint a Sárkánynak, hogy sokáig első olvasóm volt.
Remélem a "könyvtár" nem hoz szégyent rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése